Titkos küldetés
"The thing about secrets is that they are usually best kept by just one person. That was the special thing about secrets. Some people seemed to think that the best way to keep a secret was to tell as many people as possible; what could possibly go wrong for a secret when there were so many people defending it?”
/T.P/
A próbavásárlás (mystery shopping) egy olyan technika, amit kiskereskedők, piackutatók és fogyasztóvédelmi ügynökségek használnak az ügyfélszolgálat minőségének mérésére, illetve információkat gyűjtenek adott termékekről és szolgáltatásokról. A beszerzett adatok alapján a megbízó vállalatok tisztább képet kapnak az általuk nyújtott vásárlói élménnyel kapcsolatban. Vagyis, a bolti pénztárosok udvariassága, az üzletek tisztasága, a termékek megtalálásának nehézsége, a pénztár gyorsasága, a cikkek elérhetősége mind fontos dolgok a magasabb profit elérésének szempontjából. Te sem akarnál olyan boltba menni, ahol fél órát kell bolygó hollandit játszanod a polcok között, miközben spiccen sasszézva próbálsz nem rálépni az egerekre.
Rendesen meg szokta cincálni az idegeimet, amikor betérek egy üzletbe és az eladó rám tapad. Békésen válogatok a fehérneműk között, és egyszer csak közvetlen közelről, váratlan számonkéréssel belesipít a fülembe egy hang: „Segíthetek valamiben?!” Jesszus! Gyengébb napjaimon helyből másfél métert ugrok ettől, és azt sem tudom, hogy mi erre a helyes válasz. Nem? A kitartóbbja akkor is tétlenül melletted ácsorog, és ha mozdulsz, követ, mintha az élete múlna rajta. Igen? Szemrebbenés nélkül magyarázzam el, hogy nem akarok olyan melltartót venni, ami az agyamig felnyomja a melleimet? Nyilatkoztassam ki, hogy az általam kívánatosnak tartott produktum árnyalata hányadék nyanyaszínű, majd vonjam kérdőre az alkalmazottat, hogy miért nem tartanak normálisabb bézst? Valószínűleg azt sem fogom idegenekkel megosztani, hogy melyik típusú alsónemű kényelmetlen, mert pont ott vagyok hájas, ahol a szabása szűk; szóval turkálnom és nézegetnem kell egy ideig, hogy megleljem a megfelelő bugyit.
Ugyanez igaz a virtuális tér üzleteire is. A felugró chat ablak a frászt hozza rám rendszeresen, pláne, ha beszél is. A zsúfolt, túl apró betűs, vagy reklámokkal telematricázott weboldalakat be szoktam csukni, nem vásárolok, mert nincs kedvem hosszú percekig nyomozni a termék után amit szeretnék megvenni.
A próbavásárlás kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy ki és mit fizet? Azt tapasztaltam legutóbb, hogy az engem foglalkoztatni óhajtó cég a vásárláshoz virtuális bankkártyát biztosít, tehát nekem saját zsebből nem kell dolgokat megvennem. Cserébe pontosan megmondják, hogy hol és milyen terméket szerezzek be és véleményezzek. Később ezt a terméket megtarthatom és mellé órabért kapok a feláldozott időmnek megfelelően.
Titkos online vagy helyszíni vásárlóként véleményt kell írnod az üzletben/weboldalon szerzett élményeidről. Tapasztalataidat esszé formájában örökítheted meg, vagy pedig kérdőívet kell kitöltened, és ezért fizetnek az alábbi cégek: